A Miskolci Egyetem adott otthont a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság (MAKAT) VI. vándorkonferenciájának. A 2026. november 6–7-én „Jövőképek és jövőbeli színterek” címmel megrendezett kétnapos eseményen a szakma hazai képviselői gyűltek össze. A rendezvényen Mihalkó Viktóriával, az Anthropolis Egyesület munkatársával beszélgettünk a konferencia súlyáról, a vidék szerepéről és a fiatalokat érintő bizonytalanságokról.
A jövőképek, a társadalmi változások és az antropológiai tudás gyakorlati alkalmazásának lehetőségei álltak a középpontjában a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság hatodik vándorkonferenciájának, amelynek a Miskolci Egyetem adott otthont a napokban. A kétnapos tanácskozás a hazai és nemzetközi kutatók, oktatók és szakemberek számára teremt fórumot a tudományterület aktuális kérdéseinek és jövőbeli irányainak megvitatására – olvasható az oktatási intézmény honlapjának híradásában.
A Borsod24 interjúja az esemény kapcsán készült.
– Mi a MAKAT vándorkonferencia elsődleges célja?
– A rendezvény a magyarországi kulturális és vizuális antropológiával foglalkozó szakemberek számára nyújt találkozási pontot. Lehetőséget teremt arra, hogy a résztvevők elmélyülten megismerkedjenek a legújabb hazai kutatási eredményekkel, és megvitassák egymás munkáját.
– Mit jelent az ön számára ez az esemény, miért tartja fontosnak?
– Az antropológia mint tudomány elismertségén még dolgoznunk kell. Minden egyes ilyen konferencia alkalmat ad arra, hogy ezek az eredmények a szűkebb kutatói közegen túl, a szélesebb nyilvánosság számára is elérhetővé váljanak. Külön öröm, hogy az előadások és foglalkozások összefoglalói angolul is megjelennek, így a nemzetközi szakmai dialógusba is bekapcsolódhatunk.
– Van külön jelentősége annak, hogy idén a Miskolci Egyetem a házigazda?
– Kifejezetten fontos, hogy a konferencia kimozdul a fővárosból, és egy olyan patinás helyszínre érkezik, ahol 1992 óta működik önálló szakiként az antropológia képzés. Miskolcon az elmúlt évtizedekben csaknem ezer fiatal szerzett antropológiai diplomát. Elengedhetetlen, hogy a vidéki egyetemi központok is aktív részesei legyenek ennek az országos párbeszédnek.
– Milyen témával érkezett az idei konferenciára?
– Nem klasszikus előadást, hanem egy interaktív workshopot tartottam. Fiatalok körében is gyakran alkalmazzuk ezt a módszert, mert segít ötvözni az elméletet a gyakorlattal. A témánk a nemi és a környezeti igazságtalanságok összefüggése volt. Sok projekt vizsgálja az egyik vagy másik területet, de a közös metszetük ritkán jelenik meg. Mi az interszekcionalitás és az ökofeminizmus elméleti keretén keresztül mutatjuk be ezt a kapcsolódást, arra ösztönözve a fiatalokat, hogy helyi kezdeményezésekkel lépjenek fel az igazságtalanságok ellen.
– Ha egyetlen üzenetet kellene kiemelnie a workshopból a hallgatóság számára, mi lenne az?
– Az, hogy az ökofeminista szemlélet és gyakorlat olyan értékeket ad a fiatalok kezébe, amelyekkel fenntarthatóbbá, etikusabbá és igazságosabbá tehetik a környezetüket. Polikríziseket élünk: háborús konfliktusok, környezeti problémák és egyre súlyosbodó gazdasági nehézségek vesznek körül minket, miközben a mesterséges intelligencia térnyerése is bizonytalanná teszi a jövőbeli karrierlehetőségeket. Joggal érezhetik úgy a fiatalok, hogy megtorpantak. Ezek az apró, helyi szintű ökofeminista gyakorlatok azonban enyhíthetik a kétségbeesést, a közös értékekben, a fenntarthatóság és az igazságosság értékeiben vetett hit pedig valódi közösségi megtartó erőt adhat, megerősítheti a fiatal csoportokat.
Az interjút készítette: Halász Gabriella és Putnoki Fanni Liliána (első éves kommunikáció-és médiatudomány hallgatók)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
